Nincs lélegzet a nyolcak eltávolítása után. A Szentendrei művészet fogalmának kialakulása by Szentendre NET - Issuu
Amikor Lászlóffy Aladár válogatásában és előszavával ben megjelent a fiatal költők antológiája, a Vitorla-ének, a huszonnyolc költő és versíró közül tizenketten jelölték meg szellemi bölcsőhelyükként az Ifjúmunkást. Az es Varázslataink harminc alkotója közül tizennégyen hivatkoztak rá - kizárólag, vagy pedig más lapokkal főként az Echinox-szal együtt. A Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerint lényegében a Vitorla-énektől számítható a második Forrás-nemzedék fellépése, a Varázslatainktól pedig a harmadiké.
Szíjártó Péter: nonszensz a lépés
Jellemző, hogy a hatvanas évek végén írt Varázslataink című Markó-vers, amely az újabb nemzedékindító antológia címét adta, nem szerepel a válogatásban. Kivette a cenzúra. De mivel a borító már ki volt nyomva, a könyv címe megmaradt. Ezek az időmetszetek is azt jelzik, hogy szellemi műhelyek nélkül nincs értékteremtés, illetve esztétikai értékválasztás.
Így a táblázatban szereplő névsor egyre gazdagabb, mert nemcsak az aktuális szentendrei állapotokat rögzíti, hanem a művészettörténészi feldolgozások, szemléletek jellegét is. A táblázat a legfontosabb szentendrei kiállítások, és a hozzájuk fűződő kritikák jegyzékével egészül ki. A jelen dolgozatban felvetett kérdés időszerűségét talán az a sok utalás, célzás is megalapozza, ami ma már megkérdőjelezi a fogalom létjogosultságát, tartalmát illetve használatának kiterjedését. A legújabb művészeti lexikon szentendrei művészet 10 Kritikák és képek.
Húsz évvel ezelőtt éles pengeváltás zajlott le Egyed Péter és Kányádi Sándor között Székelyudvarhelyen a Majla Sándor szerkesztette Fagyöngy című antológia bemutatóján.
A szintagma később Láng Gusztáv egyik esszékötetének címeként vált ismertté.
Nincsenek, mert valahogy az tette azokat a korábbi műveket halhatatlanná - akkor legalábbis jelesnek hittük azokat - hogy metaforákba kellett csomagolni mindent, amit ma az utcákon is ki lehet kiabálni. A pénteki hadakozásoknak megvolt az a nagy érdemük, hogy írásra, gondolkodásra ösztönöztek.
A kör olyan volt, mint egy felvevő-központ: kényszerített a »teremtésre«. Imádtuk az akkor meginduló Forrás-sorozat első köteteit, az ötvenes ankilostomiasis emberben tünetei szinte kötelezően hagyományos formáitól elforduló Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Domokost, Her-vay Gizellát, később Jevtusenko őszinteségét, Voz-nyeszenszkij ragyogó formai tökélyét, Juhász Ferencet.
És imádtuk mindenekfölött - mesterünkként -a költőfejedelmet, a költő-istent, a tündöklően-fájdalmas József Attilát. És írtunk és vitatkoztunk reggeltől estig.
Marhaságokat nem lehetett mondani - fejtette ki ben Kőrössi P. József kérdéseire válaszolva Markó Béla, akit ben választottak másodéves egyetemi hallgatóként a Gaál Gábor Kör elnökévé.
Nemcsak bölcsészek jártak, hanem matematikusok, fizikusok, de teológusok is. Markó Béla re is emlékszik. A kör törzsgárdája től részben az Ifjúmunkáshoz került, három-négy év múlva pedig a megyésítéskor létrehozott pártlapokhoz Megyei Tükör, Hargita. Lázár László, a bukaresti ifjúsági hetilap irodalmi-művészeti szerkesztője tól gyakran megfordult a körben, mappájába gyűjtve a közlésre kiszemelt verseket, műfordításokat, elbeszéléseket. Ami mindenekelőtt a konok szókimondásban, az objektív valóságfeltárásban, az újságírói és irodalmi műfajok korszerűsítésében öltött testet.
A folyamat lényegére nagyon jól rávilágít Gálfalvi György kötetben is megjelent Arcképek című - Igaz Szó- és Utunk-beli - sorozata.
Miként Balázs Ferenc és Jancsó Béla as vállalkozása. Nem vagyok a számmisztika nincs lélegzet a nyolcak eltávolítása után, de meglehet, hogy Gálfalvi vállalkozása az as indulásra utal, lévén, hogy tizenhat éves korától szenvedélyesen érdeklődött Balázs Ferenc életműve iránt.
Miután a Gaál Gábor Kör a hatvanas évek derekán szétfeszítette önnön kereteit, egyetemet végzett tagjai újabb megnyilatkozási lehetőségeket kerestek és találtak maguknak. Ilyen volt az áprilisától - ugyancsak Lázár László szerkesztésében - megjelenő havi melléklet, az Irodalom-Művészet, vagyis az IM, amely a fiatal képzőművészeknek is nyilvánosságot biztosított.
Ugyancsak lényeges: az Ifjúmunkás vezéregyéniségei által generált szellem azt követően is utat tört magának, hogy markáns képviselői tól törvényszerűen más fórumoknál láthattak addigi törekvéseik kiteljesítéséhez Gálfalvi az Igaz Szónál, Aradi a Korunknál, Kocsis István az Utunknál.
Nem véletlen tehát, hogy a hetvenes évek elején fellépő fiatal kritikusok első csoportos jelentkezésének már az Igaz Szó adott helyet, a fiatal szociológusok bemutatkozását pedig a Korunk segítette; és az sem, hogy a Vitorla-ének költői után az irodalmi életben eseményt jelentő esszéíró nemzedék lényegében az Ifjúmunkás megkerülésével jutott el a nyilvánossághoz.
Érdemes végiggondolni, hogy milyen tisztázódási folyamatok indultak be ilyenformán: az IM megindulása és a Vitorla-ének megjelenése után már lehetett széles körű vita magáról az antológiáról és arról a költői magatartásformáról, amely a vitorlaénekesek legjobbjainak sajátja; előtérbe kerültek a Forrás-könyvek, tisztázódtak a sorozat szerkesztésének szempontjai; volt riportvita, modernség- és korszerűség-vita; később pedig az európaiság és provincializmus kérdései is előtérbe kerültek A riportvita tanulságai viszont néhány év múltán a Korunk és az Igaz Szó hasábjain gyűrűznek tovább, s a második Forrás-nemzedék ugyancsak az Igaz Szóban tisztázza álláspontját, néz szembe önmagával, vállalásaival, eszköztárával.
Minden út Visszakerültél hát Budára, ahol születtél. Ez csoda volt. Megvolt a város; az elviselhetetlen és soha véget nem érő éveket elviselted és véget értek. Az történt, hogy a négy, nem, a negyven - nem: a négyszáz év véget ért, elfogyott.
Időközben felzárkózott a következő nemzedék is, amelynek együttes bemutatkozására ben a Varázslataink nyújtott lehetőséget. Igaz, ekkor már az irodalomközpontúság-vita után vagyunk, átalakulóban az erdélyi magyar művelődés szerkezete.
Az eltávolítás után a vér nem áll le.
A legfiatalabb nemzedéknek tehát a szellemi élet szélesebb pászmáján kellett elhelyezkednie. Noha a vers, a novella továbbra is megmaradt indító műfajnak, elsősorban nem ezeknek a szellemi teherbírásához fűződnek a jelentősebb teljesítmények.
A Vitorla-ének megjelenésekor valahogy a költészet primátusa volt a szembetűnőbb.
A Varázslataink és a Hangrobbanás című antológiák vitája kapcsán pedig arra derült fény, hogy ennek a nemzedéknek nem a költészet a fő erőssége; nagyobb rálátásuk nyílt a szellemi élet egészére, s így nemcsak a totalitás-igény munkál bennük, de már kezdettől az ésszerű munkamegosztást érvényesítették: a legfiatalabb nemzedéknek kritikus- esztéta- sőt filozófusgárdája is megmutatkozott - s talán éppen ez volt a fő erőssége.
Az Ifjúmunkás réteglap volt, ámde legjobb periódusában huszonnyolc-harmincezer példányban jelent meg.
Ilyesmi ma már elképzelhetetlen, mi több: a romániai magyar sajtó rendszeréből jó negyedszázada hiányzik ez a laptípus.
Amikor az IM a művészi önkifejezés célravezető útjait keresők kezdeti sikereit vagy pillanatnyi kudarcait számba vette, nemcsak a fiatal alkotók kiforrását segítette elő és gyorsította fel, de lényegében előkészítette, egész olvasótáborát fogékonnyá tette azoknak a művészi értékeknek a befogadására, amelyek később az irodalmi és művészeti élet arculatát markánsan alakították. Akár tudatosan, akár ráérzésből, lényegében a Tizenegyek antológiájával jelentkező kezdeményezést avatta továbbépítésre méltó erdélyi hagyománnyá az IM, nyomában pedig a Vitorla-ének, amikor igénybe vette a kolozsvári és bukaresti képzőművésznövendékek közreműködését.
A Tizenegyek írásait annak idején tizenegy képzőművész grafikája is emlékezetessé tette. Valamennyien érvényes életművet teremtettek. Magam is a Gaál Gábor Kör tagjaként kezdtem őszén, Lászlóffy Aladár biztatására vitorlaénekesként folytattam, első kötetesként a Forrás második nemzedékével indultam.
De nem versekkel, hanem - bármennyire is meglepő volt ez akkoriban - az irodalom és művészet forrásvidékeit becserkésző szociográfiai riportokkal. Azt szoktam mondani: írtam annyi verset, hogy megtudjam: nem vagyok vérbeli költő. De azóta sem feledhetem az illyési axiómát: nem lehet becsületes ember az, aki abbahagyja a versírást.
A költészet tehát az igazmondás, a lényeglátás, a becsület, az emberi tartás szinonimája. Szabadság- és teljességigényünk állandó ébren tartója. Ha az elején megijedtünk volna, se irodalmi kört nem szervezünk, sem az évek óta betiltott színjátszó kört nem élesztjük fel"8 Alighogy kiszabadultak az os elítéltek Páskándi Géza, Páll Lajos, Dávid Gyula és társaikőszén a szeku máris lecsapott a Gaál Gábor Körre.
Akinél egy-két Dsida-kötetet megtaláltak, az eleve nacionalistának számított. És hogy még mi mindennek, arról a nemzedékszervezőnek tekintett Gálfalvi Györgyről készített belügyes jelentések hatezer lapja alapján is képet alkothatunk.
Az már bizonyára mélylélektani okokkal magyarázható, hogy a - vontatottan előkerülő - szekusdossziék megismerése után is akadozik a velünk történt dolgok kibeszélése.
Ilyen manipuláció esetén van egy posztoperatív időszak, amelynek során megfigyelhető a veszélyes következmények kialakulása. A legtöbb esetben a vér eltávolítása után a fogat fél óra múlva vagy még korábban kapjuk meg. Néha a manipuláció alatt vagy után váratlan helyzet fordulhat elő. Ebben az esetben a vér sokkal nehezebbé válik.
Máig tartó szégyenérzettel fojtotta magába a történteket, amiért egy irodalmi kérdésben kifejtett őszinte véleményéért annak idején emberi méltóságában így megalázhatták. A súlyos bántalmazás indoka? Az illegalista múltra visszatekintő munkásíró - akinek maradandó értékű regényeit Püski Sándor adta ki a negyvenes évek elején - azt állította, hogy Szilágyi nem ismeri a munkások életét. Mire Gálfalvi azzal érvelt, hogy a fiatal novellista nemrég még vasúti fűtő volt, Nagy István pedig utoljára a harmincas években dolgozott munkások között Galacon.
Nagy István megsértődött - olvasható Gálfalvi György készülő emlékiratában, a Kacagásainkban - elpanaszolta, hogy a Gaál Gábor Körben a fiatalok tiszteletlenek. Azért, mert nem rejtette véka alá: Nagy Istvánt ugyan korlátolt nincs lélegzet a nyolcak eltávolítása után tartja, de egyszersmind olyan írónak, akinek vannak emlékezetes írásai is.
Mérleg: Fiatal alkotók 1965 és 1975 között
Miért kellett továbbra is együtt élnie a folyamatosan tudatgörcsöt előidéző emlékekkel? Azért, mert nála nem vált be a kibeszélés terápiája.
- Атомный вес! - возбужденно воскликнул Джабба.
- Nem pinworms fogyni
- Танкадо, как и остальные сотрудники шифровалки, работал над проектом «ТРАНСТЕКСТА», будучи уверенным, что в случае успеха эта машина будет использоваться для расшифровки электронной почты только с санкции министерства юстиции.
- A Szentendrei művészet fogalmának kialakulása by Szentendre NET - Issuu
Maradnak tehát a rémálmok, amelyek végigkísértek az életemen Ezekben a rémálmokban rendszerint szekusokkal viaskodom, úgy akarnak valakik megfojtani, hogy ne kiálthassak, ezért szörnyű torokhangon üvöltözök, féléber állapotban magam is hallom saját üvöltésemet. Akit egyszer megvertek, az tudat nincs lélegzet a nyolcak eltávolítása után örökre megvert ember marad Gálfalvi megveretésének idején Gheorghe Gheor-ghiu-Dej uralmának utolsó hónapjait éltük.
Tömöry Péter nemrég korjellemző epizódot idézett fel.
