Feher féreg buvohelye. A fehér féreg búvóhelye

• TÉMÁK: angol bram stoker fehér féreg hugh grant kígyó Viszonylag kevesen tudják, hogy minden idők egyik legismertebb szörnyalakjának szülőatyja, az ír származású Bram Stoker a Draculán kívül még legalább vagy egy tucat másik, horrorisztikus regényt is papírra vetett, többek között filmünk eredetijének számító A fehér féreg fészke címűt, melyben egy ismert észak-kelet angliai legendát, a lambtoni féreg históriáját dolgozza fel.
• A vámpírirodalom klasszikusa annyiban nevezhető jobban sikerültnek Stoker utolsó regényénél, A fehér féreg fészkénél, hogy következetesebben mondja fel az enigmatikus, remekül kitalált főgonosz történetét, és a levélregényi formának köszönhetően a fogalmazás esetlenségét betudhatjuk az adott naplórészletet vagy levelet író szereplő mérsékelt nyelvi tehetségének.
• Двухцветный громко рассмеялся.
• A fehér féreg búvóhelye () | Teljes filmadatlap | nenyp.hu
• Rossz lehelet és gyomorfájdalom

A nosztalgia, a manapság már az ingerküszöböt éppen csak megkaristoló, de rendkívül hangulatos élmény aligha ugyanaz, mint amit a pamlagokon pihegő hölgyek éltek át ben, kezükben a Drakulával és A fehér féreg fergek jellemzese. Nekem viszont régi vesszőparipám az a feltételezés, hogy aki tudja élvezni az efféle sztorikat, az talán képes kondicionálni is az agyát és a lelkét egyfajta lelassulásra, érzékenységre, elutasítva azt a kvázi modern közönyt, ami miatt durvább, szókimondóbb, egyre több tabut ledöntő könyvekre van szükségünk az igazán maradandó, erőteljes olvasmányélményekhez.

Ennek megfelelően úgy fogtam neki az olvasásnak, mintha ezúttal nem a könyvnek kellene megfelelnie nekem, hanem fordítva: részemről lenne szükséges bizonyítani, hogy nem tompultam el, és kiszakadva a saját környezetemből megteremthetek magamban egy darabka et.

És lássatok csodát, ezzel a mesés felhanggal A fehér féreg fészke valami kegyetlen jó mű lett! Szórakoztató abban az értelemben, hogy elejétől a végéig együtt tudtam lélegezni vele, próbáltam bontogatni az zabálják a babát megelőzés céljából néhol eléggé átlátszó történetszálakat, és bizony rengeteg meglepetés is ért.

A legerősebb pont mégis a feher féreg buvohelye ez az angol vidéki uradalmakban játszódó misztikus nyomozás rettentően ragadós miliőt varázsol körénk, olvasás közben ezúttal is szinte éreztem a köd érintését, feher féreg buvohelye mocsár szagát, miközben valósnak vélt helyismeretre tettem szert Diana kertje, Castra Regis és a Csekélyebb domb környékén.

A motivációk, a szereplők belső logikája néhol zavaros, de főleg következetlen spoiler. Női karakterek terén talán nincs akkora probléma — mármint, a hölgyek tényleg elég korlátozott funkciót töltenek csak be a cselekményben, viszont Lady Arabella olyan szintén tökéletes végzetasszonya, hogy arra szó nincs. És hát, amiről elkerülhetetlenül beszélni kell, az a rasszista felhang.

Tény és való, hogy Stoker az egyetlen néger karaktert nagyon csúnyán mutatja be, bár tegyük hozzá, a szerep is meglehetősen alávaló.

Én kicsit most hajlok arra, hogy itt egy eredendően primitív de jobb kifejezés lenne, hogy nem-civilizált, az angol urak és hölgyek közül nagyon erősen kilógófélelmetes, de egzotikus szereplőre volt szükség, Oolanga pedig ennek a törekvésnek esett áldozatul. Szóval ezen a rasszista dolgon még gondolkodni kell, de ha Stokert fajgyűlölőnek tartjuk, akkor bizony Joseph Conradnak is kijár ez a cseppet sem megtisztelő cím.

Egyébként, hasonlóan a szintén érezhető szexizmushoz, tartok attól, hogy ezek a gyanús, megvetendő gondolatok kortünetként vannak jelen a műben, vagyis éppen azon kéne csodálkoznunk, ha nem találkoznánk velük — lássuk be, Stoker nem egy haladó szellemű nagy gondolkodó, és nem is klasszikussá érett szépíró.

Végül pedig szóljunk pár szót a kiadványról is, mert Metropolis Médiás és általános mérce szerint is nagyon klassz lett a kötet. A tördelés ugyan nagyon sűrű, ami egyáltalán nem teszi barátságossá az egyébként is nyomasztóan archaikus szöveget, viszont a megjelenés kimondottan igényes, az illusztrációk végiggondoltak és ízlésesek.

Kuczka Péter utószava úgy kell oda, mint egy falat kenyér, de a gondolatai abszolút megfontolandóak, de avíttak is némileg. Összességében pedig én azoknak ajánlanám a történetet, akiket érdekel a retró ponyva, és nem riadnak vissza attól, ha egy modern szemmel nézve inkább fárasztó, mint érdekes történetet kell olvasniuk ahhoz, hogy kicsit a múltszázad elején érezzék magukat.